Kiszolgáltatott fogyasztók küzdelmei
A pontos elszámolás fontosabb, mint a szolgáltató üzleti érdeke
Sok a gond vízfogyasztás mérésével
Bajai Lajos villamosmérnök, gépipari gazdasági mérnök egy szegedi társasház közös képviselőjeként, illetve az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület szakértőjeként szerzett tapasztalatokat e területen. Mind a víz-, mind a gáz-, mind az áramszolgáltatás területét ismeri.
– Egy, a szakmai kérdésekben is eligazodó közös képviselőnek nehezíti a munkáját, hogy a szolgáltatók számos olyan adatot üzleti titoknak minősítenek, amelyek ismerete szükséges lenne a fogyasztói érdekképviselet eredményes működéséhez – mondja Bajai Lajos. – Magyarországon nem érvényesül az az alapvető jogi szempont, hogy az állampolgárral szembeni korrekt elszámolás fontosabb, mint a szolgáltató üzleti érdeke. A korrekt elszámolás alapja pedig az, hogy a szolgáltatást pontosan lehessen mérni és ellenőrizni. Ezt a magyar jogszabályok nem kényszerítik ki. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség csak azt a jogszabályt tudja alkalmazni, ami a rendelkezésére áll, nem alkalmas arra, hogy az állampolgárok érdekében változtatásokat kényszerítsen ki. Erre csak civil mozgalmak volnának alkalmasak. Magyarországon egyetlen nagyobb nem állami fogyasztóvédő szervezet van, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, amely szakmailag is ütőképes civil mozgalomként működik. Anyagi forrásainak jelentős része azonban a költségvetésből származik, ezért finanszírozási oldalról ki van szolgáltatva annak, hogy a mindenkori kormányok milyen háttéralkukat kötnek a nagy szolgáltató cégeket birtokló pénzügyi csoportokkal.
A szakértőt arra kérem: említsen példákat a fogyasztókat hátrányosan érintő eljárásokra.
– A villanyórákat negyedévenként egy alkalommal olvassák le. A másik két hónapban becslésen alapuló részszámlák alapján kell fizetni a szolgáltatónak. Ezeken a részszámlákon nem tüntetik fel a becsült számlaösszeghez tartozó feltételezett óraállást. Akkor ugyanis a számolgatásban kevésbé jártas fogyasztó is azonnal öszsze tudná hasonlítani a tényleges óraállást a becsült fogyasztáshoz tartozó feltételezett óraállással, és kiderülne számára, hogy túlbecsülték-e az első két hónapra a fogyasztását; többet fizetett-e be előre, mint amennyi értékű áramot elfogyasztott. Sokan feltételezik: a becslésen alapuló részszámlák rendszere burkoltan azt szolgálja, hogy a fogyasztás túlbecslésével a szolgáltató bizonyos összeggel túlfizettesse a fogyasztót, amit csak a negyedév végi leolvasáskor hoznak szinkronba a tényleges értékkel. Ismétlem: ezt a lehetőséget egy tollvonással meg lehetne szüntetni, ha a szolgáltatónak kötelező lenne feltüntetnie a részszámlán a kirótt díj alapjául szolgáló feltételezett óraállást. Erre azonban a jogszabályalkotó a kérésünk ellenére nem hajlandó kötelezni az áramszolgáltatókat.
Bajai Lajos másik példája a gázszolgáltatás köréből való. A Dégáz Rt. egy új műszerrel ellenőrizte a mérőórák két oldalán a kötéseket. Megállapított némi gázszivárgást, amely a hagyományos habos vagy szappanos próbával nem volt kimutatható. Az ügyfélszolgálati iroda vezetője kérte a kötések felújítását; továbbá felajánlott egy listát azokról a kivitelezőkről, amelyeket a Dégáz elfogad. Jelezte: addig nem kapcsolják vissza a gázt, ameddig az érintett lakásokban lévő régi évjáratú gázkészülékeket is nem ellenőrzik, és nem teszik megfelelővé a mai követelményeknek. Kiderült, hogy ez aránytalanul nagy költséget jelent a lakóknak. Ráadásul a Dégáz által elfogadott kivitelező nem is mindenben tartotta be a gázszolgáltató ajánlásait, főként pedig nem vállalt garanciát, hogy az általa felújított kötések szivárgásmentesek lesznek. Nem is lett az mindegyik. Sőt esztétikailag elfogadhatatlan kivitelű, régi gázórákat is fölszereltek.
A közös képviselő hiába fordult a Magyar Energiahivatal fogyasztóvédelmi főosztályához, azt a választ kapta, hogy a Dégáz helyesen járt el: a gázszolgáltatás biztonsága érdekében semmilyen kockázat nem vállalható. Az Energiahivatal kitérő választ adott arra a felvetésre, hogyan fordulhat elő, hogy a Dégáz által elfogadott kivitelező nem vállal garanciát az általa drágán elvégzett munkára. Az Energiahivatal arra a felvetésre sem reagált, hogy valahányszor egy érzékenyebb új szivárgásmérő műszer megjelenik, újra meg újra kényszeríthetik-e a fogyasztókat, hogy a megvásárlásuk időpontjában érvényes biztonsági normáknak máig megfelelő készülékeiket horribilis költséggel cseréljék ki újabbakra.
A társasházi fő- és mellékvízmérők körül is sok az anomália. Egy társasháznak van egy közös főmérője, és annyi mellékvízmérője, ahány olyan lakó van, aki hajlandó ilyet fölszereltetni, hogy mérni tudja a saját fogyasztását. A vízszolgáltató a mellékmérőket nem fogadja el az elszámolás alapjának, annak ellenére, hogy az általuk mért érték alapján számlát bocsát ki. A főmérőn mért fogyasztás alapján kell fizetni akkor is, ha a mellékmérők által mért fogyasztás összege eltér a főmérőn mért mennyiségtől. A főmérő hitelesítését a szolgáltató garantálja. A hitelesítést az Országos Mérésügyi Hivatal megbízottjának jelenlétében végzik, és a szolgáltató állja a költségeket. Minden esetben kicserélik a betétet, javításával nem foglalkoznak. A mellékmérőket 6 évenként kötelező hitelesíteni – ennek költsége (az összeg jelenleg 6500 forint) viszont már a fogyasztót terheli. A mellékmérők betéteit fel lehet újítani – ez jelentékeny hibaforrás. A mellékmérők hitelesítését külső magánvállalkozók végzik, és ezt a tevékenységet nem ellenőrzi az Országos Mérésügyi Hivatal, de üzleti titokra hivatkozva nem engedték meg a helyszíni ellenőrzést az OFE szakértőjének sem.
– Aki pontosan csak a saját fogyasztásáért akar fizetni, azt jelentős többletköltséggel terhelik meg, és még így sem éri el a célját – summázza Bajai Lajos –, mert a mellékmérők pontosságát valójában nem garantálják, és vita esetén nem is fogadja el a szolgáltató.
Pálkúti Istvánné, a Csongrád Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vezetője azt mondja, bár a konkrét eseteket nem ismeri, néhány megjegyzés általánosságban is tehető: bármilyen kivitelező köteles az elvégzett munkájára garanciát vállalni. Ha a kötés felújítása után is szivárog a gáz, akkor a kivitelező köteles a hibát a saját költségén kijavítani. A műszaki cikkektől pedig csak a gyártáskori biztonsági követelményeket lehet számon kérni – ha annak megfelelnek, nem lehet a tulajdonosukat a felújításukra, vagy a cseréjükre kényszeríteni.
A vízmérőknél más probléma van, mondja a fogyasztóvédelmi felügyelőség vezetője. Ahhoz, hogy a mellékmérőkön mért fogyasztás összege azonos legyen a főmérőn mért fogyasztáséval, azonos időpontban kellene mindegyiket leolvasni, és minden fogyasztási helyet mellékmérővel ellátni. Pálkútiné tapasztalatai szerint ugyan valóban előfordul eltérés a két érték között, hiszen a mérők érzékenysége különböző lehet, de a különbség rendszerint nem számottevő.
– Folyamatban van a felzárkózás az európai fogyasztóvédelmi szabályozáshoz – összegzi véleményét Pálkúti Istvánné. – Néhány jogszabály változása csak az uniós belépéstől lesz hatályos. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség valóban csak az érvényben lévő jogszabályok betartását vizsgálhatja. Pálkútiné szerint a jogszabályok előbbre tartanak nálunk, mint a jogkövető magatartás.
Bajai Lajos szerint nem ennyire megnyugtató a helyzet: pontosabb jogszabályok és hatékonyabb civil fogyasztóvédelmi mozgalmak híján egyenlőtlenek az érdekérvényesítési viszonyok fogyasztók és szolgáltatók között. Bár az egyes esetekben nem túl nagy összegekről, összességében azonban sok millió emberről, és sok milliárd forintról van szó.
