Épületszerkezetek nedvességtartalma
Az építőanyagoknál, épületszerkezeteknél elkerülhetetlen valamilyen mértékű nedvességtartalom, ami egyben az anyag egyensúlyát is biztosítja a környező levegő nedvességtartalma mellett. Ha az anyag nedvességtartalma emelkedik (pl. belső páralecsapódás, vagy külső csapóeső) az épületszerkezetben sokféle károsodás következhet be.
A nedvességtechnikai egyensúly tekintetében további fontos ismeret az anyag vízfelvételi és vízleadási képessége. Ez a tulajdonság határozza meg, hogy a szerkezetbe jutott többlet vízmennyiség milyen gyorsan tud a felülethez vándorolni, amely képes a többlet vizet elpárologtatni.
Az épületszerkezetben a nedvességáramlás mindig abba az irányba lesz meghatározó, ahol a levegő páratartalma alacsonyabb, így a felesleges nedvesség el tud párologni. A vízgőz a meleg levegőből az épületszerkezeten keresztül a hideg levegő irányába áramlik. Ha a szerkezet páraáteresztő, a pára a magasabb páranyomású (általában belső) térből az alacsonyabb páranyomású tér felé vándorol.
A probléma rendszerint a páravezető, illetve páraáteresztő képesség hiánya miatt keletkezik. Ha a vízgőz nem képes a szerkezeten áthaladni, úgy abban lecsapódik és átnedvesedést okoz. A nedvesedéssel romlik a szerkezet hőszigetelő képessége, kifagyhat, vagy legtöbbször megjelenik a közismert penészesedés.
Ha akár belső, akár külső falfelületet párazáró anyaggal vonjuk be, a a szerkezetben lévő pára a festéket felhólyagosíthatja, vagy a belső levegőben lévő pára lecsapódik és felületi vizesedést okozhat.
BEÁZÁS, VAGY PÁRALECSAPÓDÁS
Adott helyiségben a levegő hőmérséklete, a levegő relatív páratartalma és az épületszerkezet felületének hőmérséklete közötti összefüggés határozza meg: kicsapódhat-e a levegő páratartalma. Ha e három tényező nincs megfelelő arányban, a belső falfelületen a pára lecsapódhat.
A belső falnedvesedés, penészesedés oka legtöbbször ez a páralecsapódás.
Páralecsapódás közvetlenül akkor következhet be, ha a határoló belső felületek hőmérséklete az úgynevezett harmatpont alá csökken. Ekkor a pára légnemű állapotból folyadékká válik.
A gyakorlati példa kedvéért: ha egy 22’C levegő hőmérsékletű, 65% relatív páratartalom mellett a helyiség falfelülete 16’C alá csökken, a levegőben lévő pára a felületre kicsapódik, vizesedés, esetleg penészesedést okoz.
LÉGMOZGÁS BELSŐ TEREKBEN
Nem téveszthet meg senkit, hogy megfelelő falvastagság, belső relatív páratartalom és levegőhőmérséklet mellett a belső légtérben esetleg létrejövő páralecsapódás valami különleges rejtett hiba, ha az adott légtérben nincs elegendő légmozgás.
A szellőztetés alapvető biológiai követelmény az ember számára, de szükséges az épületszerkezeteknek is. Légmentesen zárt belső térben a páratartalom és a levegőhőmérséklet nem egyenletes. A meleg levegő mindig felfelé áramlik, míg a padlótérben alacsonyabb a hőmérséklet. Hasonló a helyzet a páratartalom vándorlásával is.
Különösen problémásak a belső falsarkok, amik mindig hidegebbek, mint a sík felületek. Ha nem folyamatos a falsarkokban a légöblítés, levegőáramlás, páralecsapódást és penészesedést okozhat.
HŐSZIGETELÉSI HIÁNYOSSÁGOK
A „korszerű” építési mód következményeként több épületszerkezeten hőszigetelési hiányosságokkal lehet találkozni. Ezekből kiemelt jelentőségű a hőhíd és következménye a penészesedés.
Természetesen a penészesedést sok minden más is előidézheti. Szakember számára az ilyen gombásodás azonnal jelzi azt a felületet, ahol hőszigetelési probléma van.
Az épületszerkezet hőszigetelő képességét utólagos hőszigetelő réteg elhelyezésével lehet biztosítani.
