Fűtéskorszerűsítés
Nagykanizsán 1972. évben építették az első alagútzsalus központi (tömb) fűtéses épületet. Elsők között tízemeletesek, majd később négy emeletesek készültek. Az 1970-es években még az ÉTI kazánok képezték az épületfűtések „motorját„, amit 1980-tól a FÉG-VESTAL kazánok váltottak fel. De akárhogy is nézzük, már 2004-et írunk, és ezek a kazánok életük végét járják.
A társasházak anyagi helyzetét ismerve ezeknek a 56-65 lakásos lakóközösségeknek talán soha nem lesz annyi pénzük, hogy e koros épületekben „motort” cseréljenek. Rendszeres, folyamatos karbantartással még egy öreg autót is évekig el lehet üzemeltetni, de felújítás nélkül üzembiztos, gazdaságos fűtési rendszert elképzelhetetlen fenntartani. Egy kazánház teljes felújítása cc.12 millió forint. A pinceszinti közművezetékek teljes cseréje cc. 6 millió forint. A függőleges vezetékek cseréjét még tervezni sem lehet, hiszen a lakásokban kellene bontásokat végezni, ahol a helyreállítási és egyéb költségek …. Egy tízemeletes összes homlokzati nyílászárójának cseréje cc.30 millió forint. A homlokzat utólagos hőszigetelése (állványszükséglettől függően) cc. 10-15 millió forint.
Figyelembe véve a pályázati lehetőségeket, a társasházak hitelképességét, és anyagi helyzetét kilátástalan… És akkor egy fény az alagút végén…?
Harmadik feles finanszírozás. Jön egy üzemeltető, hozza a szükséges pénzt, és felajánlja hogy csaknem a beruházásból elért energia-megtakarítás elégséges egy teljes kazánház teljes felújítására. A lakóközösség (a példa kedvéért) tíz évre vállal kötelezettséget, amíg törleszti a „kölcsönt”. Majd a tizenegyedik évtől a fűtésköltség csökken, hiszen a törlesztés lejártával az energia-megtakarítás a lakók zsebében marad.
Igaz lehet ez? Nekem két évembe tellett, amíg az árajánlatok, tárgyalások, referenciák szemrevételezése után az első 65 lakásnyi tulajdonost sikerült meggyőzni.
2002-ban a beépített gépészet, a kazánház kialakítása a XXI. századot idézi. A zsúfolt, sötét kazánház kivilágosodott, jobban hasonlít egy konyhához, egy fürdőszobához. Az eddigi hat ÉTI 100-as helyén egy „ruhásszekrény” és egy „komód” áll. Az őszi átmeneti időszakban az automata vezérlést és folyamatszabályzást követően az elvonuló felhőtől felbúg, majd elhalkul. Szakemberek úgy mondják, hogy elég 72 óránként megsimogatni, de semmi akadálya egy irodai számítógéphez kötni, ahol minden látszik. A lakó a termofejes radiátorszelepet kívánsága szerint szabályozza, hiszen a felszerelt költségosztók alapján aki spórol, az kevesebbet fizet, mint aki az ablakon engedi ki. Ez volt eddig a mese része. És az elszámolás?
Elérkezett a május 31., és elkészítettük az éves fűtéselszámolást. Az épületben az előző öt év átlagához, 116 ezer gázköbméterhez képest (bázisadat) 84 ezer gázköbméter fogyott el. Az épület lakásainak átlaghőmérséklete 22,5 ˙C volt. A tizenkettő hónap alatt a kifolyócsapokon 2723 m3 45˙C-os melegvíz fogyott. Hihetetlen… Jött a második év. Úgy látszik a hír kérés nélkül is terjed, 2003-ban hat kazánház teljes rekonstrukciója történt meg. A lakóközösségek egy része költségelosztóval, másik része a nélkül, de belevágott. A „mintaház” már a második évét éli meg, és láss csodát: a 2003.06.01-2004.05.31. időszakban 80 ezer gázköbméter fogyott el. És a többi is hasonló. Úgy látszik működik.
A „mintaház” lakói megnyugodtak, hiszen az energia-megtakarítás nem szemfényvesztés, a kazánházra 10 évig semmi gondjuk. Lehet mással foglalkozni: elkezdtük a homlokzat-felújítást, új tetőszigetelésük és új kaputelefonjuk van, most már kívülről is vonzó az épület.
Ja! És a közös költség sem magas már, mert azok a társasházak akik mindig az árak után „kullognak”, nincs tervszerűség, hiányzik a kezelő szakember, kényszerűségből már magasabb közös költséget kénytelenek kérni a tulajdonosoktól.
Gallilei mondta vala: „és mégis mozog a Föld”. De azért nekünk nem kellene azt kitalálni, amit mások már megtettek, csak a jó dolgokat kellene elfogadnunk.
